A környéken két tó is van: Az egyik a Hársas (ott még nem voltunk), a másik a Vadása. 
Utóbbi Hegyhátszentjakab mellett.
Ha akarsz egy jót strandolni, meg picit túrázni (egy gyalogút megy körbe a tó mellett) akkor ezt a helyet tudom ajánlani.
Nem egyszerű odajutni, mi kétszer tévedtünk el, mire kikeveredtünk a faluból, de megéri.

A tó egyik felén stég, horgászoknak aszalódásra, a másik felén strand (ami a helybelieknek lakcímigazolvánnyal ingyenes. Mik vannak??).
Ja, és mellesleg gyönyörű.

Az a fehér ott szemben az egyetlen fagyis-hotdogos bódé az egész tó körül.
Ha szerencsém lesz, ősszel is eljutunk ide, nagyon kíváncsi vagyok, hogy akkor hogy néz ki.

Akkor talán majd olyan képeket is tudunk lőni, amiket ez a szar elfogad, és nem kell letöltöttekkel (AMIK SOKKAL SZARABBAK) bajlódnom.

Tegnap elég rohadt idő volt.
Egész nap esett, pedig kertészetbe akartunk menni.
Na, abból nem lett semmi, de minket nem lehet szarral megetetni, így Apa felment a padlásra, és lehozta az ott figyelő kincseket megtekintésre.
Van ott minden, meg az ellenkezője is!

Be kell vallanom, remekül szórakoztam, míg egyenként kipakolt két zsák vegyes ruhát.
Ott volt a harisnyanadrágtól a nyári ruhán át a gyermek macinaciig minden.

De a legjobbak csak ezután jöttek.
Sajnos van egy remek láda, amit nem tudunk lehozni, mert nem fér ki a padlásajtón (köré építették a házat?), de így néz ki:

Fejben már a helye is megvan...

Ami viszont lejött, és tényleg kincset rejtett, az ez:

Volt benne egy 1938-as légoltalmi tudnivalókat tartalmazó kéziköny, némi szépirodalom, és egy ember fél élete.
A kis kofferbe ugyan Kocsis Géza nevét írták gyöngy betűkkel, de Paár Ödön papírjait találtuk meg benne.
Neki szóló levelet, számtanfüzetet

Munkaszerződéseket, és beszolgáltatási füzetet

Imakönyvet, képeslapot

Paár Ödön 1903-ban született Kondorfán. Édesanyja Pethő Anna.
Ödön első 50 évéről nem tudunk semmit, de a beadási könyv alapján tudjuk, hogy 1953-ban és 54-ben beszolgáltatott rendesen minden terményt, húst, tojást, ami csak elő volt írva.
Ebben a füzetkében van az is, hogy háztartásában rajta kívül egy 14 éven felüli, és egy 14 éven aluli személy élt. 
Főleg mezőgazdasági munkásként dolgozott, a fizetési papírjain részletesen fel van sorolva, hogy hány napg kaszált, szedte a répát, vagy böngészett (ez nem tudom mit jelent).
Később, 1965-66 tájékán a papírokban már nőtlenként említik.
A levélből tudjuk, hogy volt egy testvére (szerintem férfi) aki rádiót küldött neki ajándékba, mikor Ödön Mosonmagyaróváron dolgozott. Onnan havonta egyszer mehetett haza (a pecsétes engedélyből derült ki).
A levélben a testvére ír egy fiúról, aki szintén csókolja Ödönt. 
Ödönről még megpróbálok 1-2 dolgot kideríteni, hátha vannak élő rokonai, akiknek ezeket oda lehetne adni.

Viszont más is volt a padláson:
Szentképek persze előfordulnak mindenhol, na de ez?

És a legkomolyabb, hogy ez nem fotó, ez kérem olaj, vásznon.
Méreteit tekintve elég nagy, kb 60x100 cm.

Mi már sejtjük, kinél lenne a legjobb helyen...

Annyira kettős nekem ez az apák-, meg anyák napja. 
Egyfelől persze tök cuki, hogy a totyogó ovisok előadnak valamit, aztán odaadják anyukának a papírvirágot, de akkor apukának miért nem?
Ő nem érdemel annyit? Csak azért, mert nincs vele folyton? Szerintem a legtöbb apa, ha tehetné, hát megtenné.

Egyrészt:
Szokták mondani, hogy a nő élete mennyire megváltozik, mikor anya lesz. 
Miért, a férfié nem?
Halkan súgom utána, hogy én ugyanolyan "előkészítő tanfolyamra" küldeném a férfiakat, mint a terhesgondozásra a nőket. És nem, ez nem büntiből lenne.
És NEM ANYUVAL EGYÜTT!!! Nem. Mert akkor úgyis a nő lesz a lényeg. Persze, szép dolog, ha valaki megtanul együtt fújtatni leendő gyermeke anyjával, de nem erről beszélek.
Legyen nekik is akárhány alkalom, amikor SZAKEMBERREL kibeszélhetik, hogy mi fáj, mit gondolnak, mit kell tenni, ha ilyen-olyan helyzet van, hogy milyen lesz, ha megszületik (úgysem olyan lesz, de mindegy).


Másrészt:
Ilyen alkalmakkor eszembe jutnak azok, akik elhanyagolják, bántják a gyermeküket.
Velük mi van?
Nekik is szól az anyák/apák napja? 
Őket is ünnepeljük?
MI van pl akkor, ha Pistike apukája veri az anyukáját, aki inkább minden nap eszméletlenségig issza magát, csak hogy ne érezze. 
Apuka ma nem veri meg anyukát?
Megdícséri magát, hogy igen, ez a nap azért különleges, mert ő APA?

Vagy mi van, ha anyuka hetente háromszor beugrik egy kedves ismerőséhez 1-2 órára, és utána kócosan hazamegy apukához, aki miután hazaért (nem kellett túlóráznia, mint szegény anyukának), megetette a gyereket, és leellenőrizte a háziját, vacsorát főzött.
Ez az anyuka májusban ott fog ülni párás tekintettel a suliban és átveszi az ajándék papírvirágot?
Megdícséri magát?

Vagy ott vannak azok az anyukák, apukák akik lepattantak hites társuk mellől, mert nem tetszett a buli, magukra hagyva őket 1-2-3-akárhány gyermekkel. 
Ők is szülők. Őket is megünnepeljük?

Nemtudom. Valahogy nem érzem, hogy ünnepeltetnem kéne magam, amiért a sajátomat szeretem és ellátom. Szerintem ez alap. Innen indulunk.
Ha majd tudok valami nagyon extrát, akkor kérem a kitüntetésemet.

 
Amíg nem volt gyermekem, azt mondták, majd megértem, ha lesz, és nem fogok így gondolkodni.
Lehet, hogy én vagyok elcseszve, de most sem értem.
Lehet, hogy akkor érteném, ha tudnék akkora zen mester lenni, hogy mindig, minden körülmények között meg tudnám őrizni a nyugalmamat, és mindent le tudnék reagálni nyugodtan, ahogy azt a szakirodalom írja.

Szerintem várjuk ezzel kb 25 évet. 
Akkor hívjuk át a gyereket egy kávéra, (ha hajlandó erre, már annyira nem csesztük el) és kérdezzük meg hogy:
Figyi, nem baszogattalak én téged túl sokat? MIt kellett volna másképp?
Én nagyon kíváncsi vagyok a gyerek válaszára.

Jááj, hogy mennyire utálok "tárgyalni".
De valahogy meg kellett szerezni a házat, a nekünk legkevésbé fájó áron.

Imádtam, ahogy a volt tulaj fényezte a pecót.
Annyi szépet zengedezett, majdnem elröhögtem magam.

Vegyük pl a bútort. 
Kicsi ház ez, hatalmas süppedős kanapék és bőrgarnitúrák ide nem férnének el. Van az étkezőben egy fenyő sarokgarnitúra. Én lábrázást kapok az ilyenektől, de más ide valóban nem férne be rendesen. 
Hogyaszongya az öreg: ez méretre készült, asztalos csinálta. 
Ettől megnyugodtam. Ha a helyi cukrász dobta volna össze, háááát...

A kerítést is hosszan ecsetelte, hogy ez bizony Ausztriából hozott fonat! Tényleg szép, nem az a sima nyiklős-nyaklós drótkerítés, de szerintem valamelyik barkácsos tuti árul ilyet. Vagy az Iparcikkek boltja.
Majd kreatív leszek vele.


A kedvencem mégis A Boltív.
Nem káromkodok, de csak tiszteletből. A volt tulaj hirtelen elhalálozott feleségének (Istennyugosztalja) volt erős boltív-fétise. És itt, a házban van a boltívek boltíve. 
Eleve erős a kompozíció: középen a nagy Boltív, de két oldalt a konyha és a gyerekszoba ajtaja is egy-egy kisebb boltívet formáz. 
Még nem tudom, mikor és hogyan fogok tőlük megszabadulni, de meg fogok.
Vagy teszek rájuk fagyöngyből készült légykergető függönyt, meg Traubisoda plakátot a falra. Esetleg csináltatok egy tupírdajjert, és répanacit húzok TÜDŐIG.
A Nagyot ráadásul kirakták téglával. Hogy szép legyen. Bármelyik római vízvezetéknek méltó párja lenne.
És a tulaj kommentje: a kőművesek két hétig építették a fa zsalurendszert hozzá (Megértem. Én még sírtam volna közben). És amikor középre berakták az utolsó téglát, még úgy nedvesen ki is vették alóla a fákat, mert megtartotta magát az egész! (Na neeeee! Tényleg? Hát ezért nem omlott még össze a Colosseum???)

Ha ide szeretnél költözni a környékre, olcsón kapsz házat, csak nagyon változatos állapotúakat. 
Meg persze az sem mindegy, hogy egy település éppen mennyire felkapott. 
Vannak olyan helyek, Szalafő, Őriszentpéter például, ahol kissé elszállt az agya a tulajoknak, és pici házakért nagy vagyonokat kérnek. Egy felújítás persze nem olcsó, de parasztházakért 25-40 (!!!) milliót elkérni szerintem nem reális. 
Ha valaki nagy házat szeretne, irány az OTP! Na nem hitelért, hanem símaszkos ügyintézésért, ugyanis vannak 70-110 milliós házak is. Na jó, ott azért már jár szauna, kerti jóga épület (miért???), lovarda, éppen melyiknél mi.
Érdemes ezért 1-2 faluval arrébb menni. Minden irányba. Azokról a helyekről kevesen tudnak, kevesebbet kérhet érte az eladó és sokszor szebbek is.

Amit mi megszereztünk, az egy tökéletesen felújított parasztház. Persze vannak benne elemek, amelyek nem tetszenek, de azokat majd lebontjuk, kicseréljük. 
Ugyanezért az összegért Két faluval arrébb ezt kaptuk volna:

A kép csal egy egészen ici-picit, mert a ház dombon van, és előre dől. Ez sajnos egy idő után le fog csúszni szépen.
Hasonló szép,de...házakat gombért lehet kapni, de érdemes körbeszaglászni, akár a helyieknél is!

A képminőségért ismét elnézést. A sajátok túlméretezettek a rendszernek, a netes képek meg szarok.

Szemben laknak Furcsáék.

Nem mondom, mi sem vagyunk azok, akik minden szembeszélnek a nyakába ugrunk, hogy: HELLÓSZIASZEVASZ, MI VAGYUNK ITTEN AZ ÚJAK!
De ezek furák.

Miattuk kezdjük felvenni a falusi öregasszony pozíciót. Ez a leskelődés bármilyen formája.
Apa ezt mesterien műveli, van egy "este tizenegykor, töksötétben megnézem a szivattyút" műsora. 
És pont egy ilyen performansz alatt történt, ami miatt erősödött a hitem: ezek vámpírok.

Tények:
-mindig, minden körülmények között le van engedve az ablakokon a redőny.
-csak este látjuk őket, azt is elég ritkán (azt sem tudjuk pontosan, mennyien vannak), nappal csak a szeletelős zene szól a falak mögül
-az egyik kutyájuk mindig a lehető legtávolabb fekszik a kaputól, ami folyton nyitva...de nem közlekedik rajta senki.
-valamelyik este egy kecskét hallottunk mekegni a házból (véráldozat? vacsora?)

És az ominózus eset:
Egyik este a mindig sötét redőnyök mögött felkapcsolódott a villany. Nem bírtunk magunkkal. 
Apa elindult, hangtalanul osont a fűben, hogy a szivattyús cselt bevesse.
Még csak a háromnegyedénél járt, amikor hirtelen nyílt az ablak, és valaki kinézett a redőnycsíkok között..
Végigmérte Apát, majd visszacsukta az ablakot.
Ez megérezte, hogy ember közelít!

Közben próbáltam rájönni, mit látok a redőny mögött, mígnem rájöttem, egy létra megy a nyagyszobából a padlásra. Hátul néhány szekrény, elől meg egy félig leszakadt függöny.

Kísérteties.

Az Őrség érdekes hely.

Számítsuk le, hogy idejössz, és szétrepeszti a tüdődet a friss levegő, meg szép a táj, meg túrázni lehet, meg vadakat terelő juhász is lehetsz esténként, mert a hülye szarvas már megint a szomszéd palántáit legeli.

Egyrészt: ahol már tíznél többen laknak, az város. Pont.
Nézd meg Őriszentpétert. Azt a helyet én akkor avattam volna várossá, mikor magamat szentté. 
A városközpont az egy körforgalom. Ha megteszel benne egy teljes kört, láttál mindent. Posta, önkori, szökőkút, régi romos épület, zöldséges és bolt, illetve egy étterem. 
Az igazi kincshez ki kell menned Szalafő felé kb 500 métert. Ott van az Iparcikkek boltja. 
Ha erre jársz, ide BE KELL MENNED!!!
Itt megáll(t) az idő.
Itt gyakorlatilag a gatyamadzagtól a tűzhelyig mindent lehet kapni.

Amúgy tényleg olyan dolgok vannak itt, amiket lehet használni, és az idősebbeknek nem kell utazniuk,de okostelefonra ne számíts.
Ja, és vannak fém, bonyhádi zománcozott pöttyös bögréik. ...mostmár nekünk is. Vájlingot nem vettünk. Még.

Másrészt: az emberek alapvetően zárkózottak (az idősebbek). Kicsit "függöny mögül érdeklődőek", de nem rosszindulatúak. Minket is jól megnéztek maguknak, másnap már az egész falu tudta (nem sokan laknak itt), hogy újak jöttek.
A fiatalabbak vagy helyiek (ők vannak kevesebben), vagy ide menekült gyüttmentek. Őriszentpéteren kisebb kolónia költözött egy helyre. A fiatalabbak amúgy elég nyitottak, érdeklődőek. Simán leszólítanak, hogy: -Akkor ti vagytok az újak? 

Harmadrészt: itt mindenki rohadtul ráér. Azok az emberek a legnyugodtabbak, akik valamely hivatal ügyintézői. Nem mondom, kedvesek, de nem hajszolják túl magukat. Sorszámot pl sehol nem kell húzni. 

Negyedrészt: itt nem jellemző a járda. Vezetsz, bringázol, lovagolsz, repülsz, tök mindegy. De nem gyalogolsz. Ha találsz 10 méternél hosszabb járdát, akkor eltévedtél, és bementél Szentgotthárdra.
Kerítés sincs, csak ahol állatot tartanak. Néha még ott se.
Mondjuk a betörések, lopások sem sűrűek. Nemrég mesélte valaki, hogy kb egy hónapja egy besurranó Szalafőn meg Őriszentpéteren is bement egy-egy házba. Olyan nyomozás volt, hogy a Gyiklos elmék profilozóit is majdnem kihívták. Lázban volt a környék!

A képek minőségéért elnézést, hirtelen akasztottam le őket.

Ezek igazából raptorok. Tuti. Közel jönnek, néznek rád a kis sárga szemükkel kérdőn (felmérik, mikor vagy védtelen), és egy alkalmas pillanatban támadnak. A kifestett lábkörmödre, papucsodra, vagy a cigidre. Azzal mondjuk el is szaladnak.
Imádják a vért, a brutális erőszakot, szóval nem azok a jajjdecuki tollas kis kotkodák, amikkel a meseírók hülyítettek minket. Porhintés.
Szerintem több van a tollkabát mögött, mint amit mutatnak. 

Kb egy hétig tartott, mire felfedezték a kertet, aztán elindultak, világuralmi terveiket megvalósítani.
Egy kb 10 telkes blokkban vagyunk (nincs is mindegyiken ház, néhol csak kert), amit körbevesz egy utca. Van, ahol van kerítés, van ahol nincs. 
Aznap elég szutyok idő volt. Petymegelt egész nap. 
Kiengedtem őket, ázzanak kicsit. 
Egyszercsak ordított a kapuban a szomszédasszony. Csengő nincs. Nem is lesz. 
Kiabált, hogy igyekezzek, mert a tyúkjaim már a harmadik szomszédban lebzselnek. 
Hátrahagytam az ebédelő gyermekemet egy "Egyél szépen!" (ja, hehe!) mondattal, és vadászni mentem.
Hamar megvolt, hogy hol tudtak átrepülni, de azzal kevésre mentem, csak két tyúkot tudtam a kerítés mellé imádkozni.
A hiányzókat meg is találtam, de semmilyen ígéret nem hatott. 
Visszarohantam a házba, és megszereztem. Biztos voltam a sikerben. Be is jött, csak volt egy kis mozi a környékbelieknek.
Ugyanis a tyúkjaim ismerik a fazék hangját, amiben viszem nekik a mindenféle jókat. 
Tehát elől mentem én, sáros gumicsimmában, ütöttem a fazekat egy merőkanállal, utánam pedig a tyúkjaim. Szépen sorban. Végig a három telek mentén. Ez hat házat jelent. 
Napokig nem mentem ki.