Szemben laknak Furcsáék.

Nem mondom, mi sem vagyunk azok, akik minden szembeszélnek a nyakába ugrunk, hogy: HELLÓSZIASZEVASZ, MI VAGYUNK ITTEN AZ ÚJAK!
De ezek furák.

Miattuk kezdjük felvenni a falusi öregasszony pozíciót. Ez a leskelődés bármilyen formája.
Apa ezt mesterien műveli, van egy "este tizenegykor, töksötétben megnézem a szivattyút" műsora. 
És pont egy ilyen performansz alatt történt, ami miatt erősödött a hitem: ezek vámpírok.

Tények:
-mindig, minden körülmények között le van engedve az ablakokon a redőny.
-csak este látjuk őket, azt is elég ritkán (azt sem tudjuk pontosan, mennyien vannak), nappal csak a szeletelős zene szól a falak mögül
-az egyik kutyájuk mindig a lehető legtávolabb fekszik a kaputól, ami folyton nyitva...de nem közlekedik rajta senki.
-valamelyik este egy kecskét hallottunk mekegni a házból (véráldozat? vacsora?)

És az ominózus eset:
Egyik este a mindig sötét redőnyök mögött felkapcsolódott a villany. Nem bírtunk magunkkal. 
Apa elindult, hangtalanul osont a fűben, hogy a szivattyús cselt bevesse.
Még csak a háromnegyedénél járt, amikor hirtelen nyílt az ablak, és valaki kinézett a redőnycsíkok között..
Végigmérte Apát, majd visszacsukta az ablakot.
Ez megérezte, hogy ember közelít!

Közben próbáltam rájönni, mit látok a redőny mögött, mígnem rájöttem, egy létra megy a nyagyszobából a padlásra. Hátul néhány szekrény, elől meg egy félig leszakadt függöny.

Kísérteties.