Jááj, hogy mennyire utálok "tárgyalni".
De valahogy meg kellett szerezni a házat, a nekünk legkevésbé fájó áron.

Imádtam, ahogy a volt tulaj fényezte a pecót.
Annyi szépet zengedezett, majdnem elröhögtem magam.

Vegyük pl a bútort. 
Kicsi ház ez, hatalmas süppedős kanapék és bőrgarnitúrák ide nem férnének el. Van az étkezőben egy fenyő sarokgarnitúra. Én lábrázást kapok az ilyenektől, de más ide valóban nem férne be rendesen. 
Hogyaszongya az öreg: ez méretre készült, asztalos csinálta. 
Ettől megnyugodtam. Ha a helyi cukrász dobta volna össze, háááát...

A kerítést is hosszan ecsetelte, hogy ez bizony Ausztriából hozott fonat! Tényleg szép, nem az a sima nyiklős-nyaklós drótkerítés, de szerintem valamelyik barkácsos tuti árul ilyet. Vagy az Iparcikkek boltja.
Majd kreatív leszek vele.


A kedvencem mégis A Boltív.
Nem káromkodok, de csak tiszteletből. A volt tulaj hirtelen elhalálozott feleségének (Istennyugosztalja) volt erős boltív-fétise. És itt, a házban van a boltívek boltíve. 
Eleve erős a kompozíció: középen a nagy Boltív, de két oldalt a konyha és a gyerekszoba ajtaja is egy-egy kisebb boltívet formáz. 
Még nem tudom, mikor és hogyan fogok tőlük megszabadulni, de meg fogok.
Vagy teszek rájuk fagyöngyből készült légykergető függönyt, meg Traubisoda plakátot a falra. Esetleg csináltatok egy tupírdajjert, és répanacit húzok TÜDŐIG.
A Nagyot ráadásul kirakták téglával. Hogy szép legyen. Bármelyik római vízvezetéknek méltó párja lenne.
És a tulaj kommentje: a kőművesek két hétig építették a fa zsalurendszert hozzá (Megértem. Én még sírtam volna közben). És amikor középre berakták az utolsó téglát, még úgy nedvesen ki is vették alóla a fákat, mert megtartotta magát az egész! (Na neeeee! Tényleg? Hát ezért nem omlott még össze a Colosseum???)