Megnyugtató számomra, hogy végre ez is kezd hozzánk begyűrűzni.

Mert nem csak az anyukáknak jár az ünneplés ám! Oké, a gyermek születése az anyához kapcsolódik, és előtte-utána ő tartja életben. De mintha az apa nem aggódna, szeretne, féltene, örülne, büszkélkedne. Neki is kijár a big up! 

Hogy nem mindenkinek van/volt ilyen apukája? Nekem sem. Na és? Talán minden anya jó? ...láttunk már mindnyájan éjjeliőrt nappal meghalni.  Szerintem. 

Hát ünnepeljük azokat, akik ilyenek! Akik ugyanúgy felkelnek hajnali 02:15-kor, akik együtt néznek mesét a szőnyegen fekve plüssök között. 

És főleg ünnepeljük azt, hogy jobbak, mint az elődjeik.

Január óta nem írtam. 
Nem mintha nem lett volna miről. Lett volna. Csak nem volt mikor! 
Tipikusan: annak is örültem, hogy két fülem van és mégsem vagyok szatyor.

A kert:

Elsődleges feladat volt a kertet a tél elmúltával beindítani. De mit tegyünk akkor, ha a tél 5-8 naponként visszatér? Hát vegyünk egy mély lélegzetet és kifújás közben soroljuk fel az összes szitkozódást és káromkodást, amit csak ismerünk. Nekem segített.
A hidegbetöréseknek hála minden növényünk elég későn indult meg. Vagy megfagyott. 
Szerintem ültetek hóhatár környékén élő növényeket, hátha azok majd bírják. Mondjuk nem tudom milyen íze lenne a törpefenyőnek. 

A fűrész:

Aztán, másik feladat a terasz átépítése-burkolása volt, amely a kezdeti lendületes kezdés után egy súlyos balesetnek köszönhetően hetekre megakadt. (Apa levágott egy darabot az ujjából a körfűrésszel) Már egész szépen gyógyulgat. Az első héten dolgozni is alig bírt. 

A racka:

Mivel soká jött a tavasz, sokáig meg volt a birkák bundája is. De nem lehetett halogani.
Rám jellemző módon megnéztem (és Anyukámmal is megnézettem) két youtube-videót, és kijelentettem, hogy mi most birkanyírunk! Szegény Mutter köpni-nyelni nem tudott, de csatlakozott a hülyeségemhez.
Egyikünk se nyírt még sose birkát. (Ezért kellett a youtube) Azt sajnos nem tüntették fel a videókon, hogy az 1 éves kergebirka, akit még sosem nyírtak, az biza ellenáll.
Kergettük is a bezárt pajtában őket egy darabig, mire egyet sikerült elkapni. Én valami mocskos pankrációs mozdulattal földre vittem a juhot, Anyu meg nyírni kezdte.....de addig ficánkolt a jószág, míg kiszabadult. Természetesen volt mentő ötletem: itassuk le őket, mert akkor belassulnak. 
Azt sem mondta senki, hogy a racka ilyen rohadt jól bírja a piát! Pedig 50-akárhány fokos házipálinkát kotortam elő, hogy üssön!
Belocsoltam vele némi kukoricát, és odaadtam. (A pajtában olyan szag terjengett nemsoká, hogy a fecskék majdnem leszédültek a gerendáról.) Gond nélkül megették, szemük se rebbent, pedig az enyém könnybe lábadt már a szagától.
No, gondoltuk szívjunk el egy dohányt, addigra majd beüt náluk a szesz.
Beütött. Csak nem úgy.
Még fürgébbek lettek. 
Nem tudom pontosan, hogy kaptam el, de elkaptam a már megkezdett birkát. Csakhogy a pálinkától megbátorodva kitört a kezeim közül, és nem bírtuk sose többé megfogni. 
A nap eredménye tehát: 2 birkából megnyírtunk egy negyedet.
Azt hagyjuk, hogy hogy festett csóró.
Másnap Apa szabadnapos volt. Előző este már felvezettem neki, hogy mi lesz a program, meg látta is a meggyalázott állatot.
Ő is úgy gondolta, hogy legjobb lesz, ha minél hamarabb lenyírjuk őket rendesen.
Neki van már birkanyírásos tapasztalata, így már kb fél óra alatt készen lettünk az 1,75 birkával.

Sajnos be kellett látnom.
Nehéz volt elfogadni, hogy a szülés után egész egyszerűen nem tudom tökéletesen visszanyerni a formámat. 
Oké, nem is döglöttem meg, hogy elérjem ezt, de azért meglepett kicsit a dolog. 
Nem is annyira a sziluett, mind inkább az állag változott. "Puhább" lettem. Ez de idiótán hangzik...

Hülye genetika. Van, akin semmi nem látszik szülés után 4 hónappal. Na, én nem ebbe a csoportba tartozom.
Minél többet fogyok, annál rosszabb. 
Megoldás?

Nem fogyok. Így viszont szintet kellett lépnem az öltözködésben, ami alkatomnál fogva amúgy sem volt egy sétagalopp.

Most is minden ugyanúgy megy, csak a lent írtak után még igazítani kell a ruhákon. 

Felső: ami elég hosszú derékban, az 30 cm-el hosszabb, mint a kezem. Aminek jó a karja, az szűk mellben. Ami jó mellben, az minden egyéb részen vitorla bőségű.

Nadrág: derékban jó? Akkor csípőnél szorít. Ha csípőben jó, a derékrészen még beleülhet a gyerekem. Ja, és nincs olyan nadrág, ami ne lenne hosszú rám. Rövidnacik sem kivételek. :)

Csizma: az abszolút horror. Több napos vergődés és sírógörcs. Párbeszéd: -Hordjál bokacsizmát. -Nem. Utálom, és hülyén néz ki. -De rád megy.... -Keresgélek tovább..hüpp.

És itt jött a képbe a külföld. Tőlünk nyugatabbra megszületett a plus size. Ugyanolyan ruhák, mint mindenki másnak, csak nagyobb méretekben. Ami jó, hogy árulnak csizmát azokra a birkózós vádlikra, mint az enyémek!!! 
-Halkan jegyzem meg, nem mindennel értek egyet plus size témában.
Pl. forrónadrágos-spagettipántos napozóruhácskát utcai viseletre 36-os méret felett nem gyártanék.
Azért mert lehet valamit, azért még nem feltétlenül kell.

Az online vásárlói terek roppant veszélyesek. Erre ma kellett úgy istenigazából rádöbbennem.

Az egész kiindulópontja: a konyha átalakítása. Mert ha már Apa elment a konyhabútorért, írtam aprószarokból is egy kisebb listát. Ilyen-olyan vacakok, amiktől jól érezzük magunkat. Illatos teamécses, szék talpára filckorong, ilyesmi. 
De mi van akkor, ha egy felírt darabot nem kapott? Na akkor elkezdek itthonról keresni pótlékot.
És a harmadik percben már találtam is, de a negyedikben meg egy jó szőnyeget, az ötödikben jajdeszép vázát.... (amire pont semmi szükségünk nincsen)

Amíg az ember valamelyik bútoráruházban a kiszáradás szélén vonszolja a seggét és keresi az előre felírt cuccot, addig rendben. Az olyan elmebajt tud nálam okozni -főleg, ha sokan vannak- hogy menekülőre fogom és a kijáratig meg sem állok. 

De itthonról, az más. Itt este nyugiban, kényelmesen teázva, urambocsá' borozva, neadjisten ágyban fekve kategóriákba szedett cuccokat átnézni nem olyan kellemetlen. Sőt, simán ébren tart hajnali kettőig.
És olyankor jön a rettenet. Szépséges tárgyak tömkelege eped azért, hogy hazajöhessen ide, ahol aztán semmi hely nincs. Pont próbálnék megszabadulni rengeteg felesleges szartól, amit összegyűjtöttünk. Ezek meg néznek vágyakozva.

Egyetlen mentőövem van: ami tetszik, az olyan kurrrva drága, hogy nincs az a rohadt élet, hogy én egy szaros köcsögért ennyi pénzt kiadjak!

A tököm se gondolta, hogy az év utolsó hónapja ennyire sűrű lesz.

Nem volt a tervben, hogy gipszeltetjük a gyereket, hogy mindenki egymás után lebetegszik, hogy mindkét autónk megmakkan -oké, az egyiket pár nap alatt helyrehozták.

És akkor még ott volt a Mikulás-buli, ahol Picur a főszereplőtől szó szerint sikítófrászt kapott, aztán az előszoba-étkező festése és az álmenyezet bontása, ami után egy hétig suvickoltunk -most kb vállalható, majd a Karácsony, ami végül a garázs falazásába és annak megünneplésébe csapott át.

Emellett eltörpülnek az olyan dolgok, hogy felszalagozott szarvasbika sétál előttünk, Berek a komondor megeszik egy fangli szotyit (kiszórtam a tyúkoknak, de azok a közelébe sem mehettek), a birkák ittas állapotba kerülnek (kiöntötték a piát, majd felnyalták), és a tyúkok a kutyák bundájába kucózva alszanak. Vagy a fotelban. Ha ott épp nem Bodrog kutyus ül. Én meg állva cigizek.

Mindeközben két napja az ablakra ragadt arccal élek, mert beígértek ide valami hűde-hajde hóesést...Eddig kb három hópehely szédült le hozzánk. 

De új év kezdődött, Apa hamarosan megkezdi 4 hetes szabadságát, tehát végre szétrobbanthatjuk a konyhát. Pazar.

Ha már meg nem érkezett. 

Bár itt még nincs hó, de rettenet hideg van, reggelre befagyott az itató, és a lezárt kerti csap-elosztón egy helyre kis jégcsap keletkezett. Az autóról Apa remek jégforgácsokat kapart le, és amíg kimentem fáért -na jó, megpróbáltam elszívni egy cigit is közben- befagyott a szebbik felem. 

Este már nem ülünk kint komoly traccspartit tartva, hanem egy gyors cigaretta szünet után húzzuk be a bélésünket.

Elkezdődtek a benti munkálatok: tegnap letéptük a plafonról a lambériát, jövő héten festünk. 

Most ilyen, és holnaptól még ilyenebb lesz, de eddig verőfény volt. Meggyőződésem, hogy nekünk sütött a nap, hogy idejében be tudjuk fejezni a kert átalakítását, és a téli fagyok elleni védekezést. 

Jelentem: sikerült! Hulla fáradtak voltunk a végére, és állni nem tudtunk már, de készen van. Gyümölcsfák és málnabokrok a helyükön, előbbiek töve betakarva. Kerítés kapuval együtt kész, és igen szemrevaló (ezt a szót most tanultam, tetszik.), mégegy ágyás és komposztáló kikipálva. Kert rendben, pajtában rend van -befér Dorottya, és mi is. Állatoknak száraz takarmány beszerezve. Zöldség érkezik télen is, nem fogják hiányolni a legelőt. 

Még a vízaknát kell a mostani eső után kiszivattyúzni majd, meg a szippantós bácsit kihívni. 

Aztán jöhetnek a téli esték, mert van egy csomó új filmünk. .....és kell kötnöm egy olyan brutál takarót. 

Neeem, azért nem fogok minden hónapnak előre köszönni, de ez az időszak a szívem csücske. Főleg, hogy remek idő van, és a hétfői bevásárlásokkor olyan tájon megyünk át...amúgy is szép, de most mintha folyamatosan egy tájkép-poszterben autóznánk.

Olyan, amilyet az ember elképzel magának. 
Nappal kellemes idő -pont jó a kerti matatáshoz- este meg baromi hideg és ködös és kicsit misztikus.

A komoly esőzések rendesen taccsra vágtak mindenkit. Meg most ez a hosszúhétvégésdi is.
De!
Ma minden turiszt hazahúzza a bélését, és két nap jóidőben lehet majd kint lenni. 
Most kell menni kirándulni, ennél szebbek már úgysem lesznek az erdők.

Mondjuk a kert sem rossz..
Tegnap sikerült a legszebb napsütésben kint követ lapátolni, de esküszöm levezetésnek jó volt.
A fotóim még mindig az elviselhető kategóriát súrolják alúlról, de szerintem a "fíling" átjön.

Ha lenne fogalmam (Apa már többször nekiállt engem okítani, hogy mit hol kell állítani a masinán, de bevallom, nem jegyeztem meg belőle csak kb 5%-ot.) hogyan kell rendesen fotózni, most jobban látszana a magnólia ágak végén a piros termés.

A sréhen szomszéd lugasát kicsit irigylem. Na nem akkor, amikor tele van darázzsal, hanem most, mert ilyen szép.

Nekünk még gyúrni kéne egy olyan lugasra -és ez a szőlő sem a miénk.

De fincsi!