Remek hírek:
A három fióka szülei ma reggel már nem csak a fészket nézegették, észrevették, hogy alatta a dobozban figyelnek a gyerekek.
Feljebb raktuk a keresztgerendára a dobozt, amibe pótfészket építettem nekik, hordják bele erőteljesen a kaját.
Family reunion.
...mondjuk nem teljesen, mert a rendes fészekbe is viszik, szerintem ott is maradtak kölkök..
Mindeközben a nagykapu előtt a ZÚZOTT KŐBEN (hogy???) egy veréb "porfürdőzik".
Hát nem csudálatos a helyi állatvilág? Tiszta lökött lények.
A terasz tetőgerendája elég cúgos hely, a teraszunk meg forgalmas, de ők mégis beköltöztek.
Nem is lett volna semmi baj a rozsdafarkúakkal, ha tegnap a rekkenő hőségben a három fióka nem akart volna bázisugrani.
A forró kövön, tűző napon landoltak, nulla eséllyel.
Rakjuk vissza! ...aha, persze. Próbálkoztam én, de nem vagyok légtornász.
Maradt tehát a remény meg a csipesszel etetés, hátha menthetőek.
Az első pár csepp víz után felélénkültek, és azóta zabálnak.
Este a terszon borozgatás helyett teraszon bogárvadászkodás folyt.
Éjszakára megkapták a cserépkályha párkányát, reggel ennyire live madárcsicsergésre még nem ébredtünk. :)
Elemér, Endre és Elek most házi gondozás alá kerültek. Meglátjuk.
Végre elkezdtem a gyártást.
Itt ültek a nyakamon holmi ötletek, és sehogy sem jutottam oda, hogy belevágjak.
De ma végre mindenki standby üzemmódra tette magát, Picur a deles alvását gyakorolta, én meg elővettem az elsőt.
TATTATATAM:
Ügyes vagyok-e? Igen.
Az eredeti koncepción kicsit változtattam, mert nem kötelet, hanem spárgát tekertem a konzervdobozra.
Lehet, hogy az aljára is kerül majd egy fonott csík.
Apa azt mondja valamelyik nap: Gyere, szabadítsuk ki a Singert!
Nem tudtam, hogy lekerült a régi varrógépem....
Nem is az volt ám!
Ez egy itthagyott Singer.
De nem akármilyen, egy Adria.
Gyönyörű díszítéssel a gép testén, a fém lábon tengeri kígyóval harcoló puttó (szerintem legalábbis. Ennyit látok a rozsdától), fadobozán festett Singer felirattal.
Ájuldozok.
Hogy lehetett ezt itt hagyni!
Újabb projekt (elég nagy falat lesz): hozzuk rendbe! Ha nem is működőképesre, de legalább szépre.
Függő vagyok.
Mint kiscsaládom másik két tagja is.
Csak mindhármunknak más a szer.
Picur komoly elektromos kisgép addikcióval küzd. Mosógép, porszívó, telefon. Mindet be kell kapcsolni legalább egyszer naponta. Lehetőleg reggel, éhgyomorra.
Apa a csokoládé rabja. Egy nap csokoládét tartalmazó ehető dolog nélkül nem zárulhat le. Fagyi, sütike, csokika, bármicsodácska figyel az éjjeliszekrényen.
Ha bármi katasztrófa esetén reggelre maradna belőle, akkor sincs baj. Picur megtalálja (hamarabb, mint én észrevenném) és megmenti a helyzetet.
Én meg...
Facebook függő nem lettem, annyira nem érdekes a cucc.
De ez a Pinterest dolog, ez súlyos.
Erről komolyan nem tudok lejönni.
Sose kezdj bele.
Tényleg függővé tesz.
Van egy olyan koncepció, hogy ehető legyen minden növény, ami a kertbe kerül.
És ebben Apának igaza is van.
De hogyan lehetne ennek ellenállni? Főleg, hogy lehet változtatni a színét, csak rezet vagy aluminiumot kell mellé ásni.
Én már a helyét is tudom. Imádná. Ilyen nagy lenne.
Apa előbb-utóbb az orromra koppint.
Á, nem szabad nekem a neten kézműves oldalakat bújni.
Súlyos megvalósítási vágy tör rám, és napokig nem hagy békén.
Pl itt vannak a pompomok.
Finomak és puhák és szépek.
Hajajaj.....
kell keresnem a környéken egy rőföst.
Végre volt egy kis időnk, és beindítottuk a kertet meg az udvart.
A konyhaablakba került magról vetve egy kis rukkola.
Itt legalább kibújt. Veresen a kertből szerintem eltűntek a magok, vagy nemtudom, de ott nem lett belőle semmi.
Apa egyszercsak hazaállított két kellemes méretű hordóval.
A terasz két sarkára kerültek.
Az egyikben levendula van.
A másikba citromfű került, mert azt állítólag nem szeretik a bogarak meg szúnyogok.
Akkor kedves Citromfű, tessék nagyra nőni!
(A hordókat még nézegetem erősen. Valami színváltozás kéne nekik, de még nem tudom, hogy mi)
És a legnagyobb büszkeségünk TÁTTÁTÁTÁÁÁÁÁÁÁÁ!
Az első magaságyásunk.
Még nincs teljesen kész, de a fűszernövényeinket már bele tudtuk ültetni.
Most boldogság van, de azért délután megkínálom az ablakokat egy-két balkonládával. Hihi.
Egyszer érdemes ide elmenni.
Egyszer.
Én kipipálhatom.
Persze, mondták, hogy lehet eső. Lett is. Pontosan három perccel azután, hogy megérkeztem Picurral, leszakadt az ég.
Nem baj, mert így eső után kevesebben lettek, és legalább esélyem volt az árusok közelébe kerülni.
Előtte irgalmatlan tömeg volt.
Kb ilyen
Ami kézműves vásárnak van meghirdetve, az nem mind kézműves vásár.
Ez pl nem az. Ez búcsú. Kína délkeleti tartományaiban fröccsöntött műanyag játékokkal, faszárú kakasossal, meg minden ilyennel.
Csak akkor annak kéne hívni.
A legdurvább az volt, amikor a kajás faházak felé haladva, az egyik oldalon eltűntek az árusok, a másik oldalon pedig megjelentek a szőnyegesek, faragott padosok, és a legvégén egy komoly stand, ordít az eladó, hogy:
-most féláron adom, csak ötezeré'!
És mi volt az? Egy felmosó szett....
Ahogy ez a sor véget ért, kezdődtek a zokni és késkészlet ninják. Szerintem az utolsóra, akivel találkoztam, már morogtam csak, mint a kutyák.
Aztán megálltam a színpadtól távolabb, az út mentén és azt figyeltem, hogy a távozók nagy részénél látok felmosó szettet, zoknit, késkészletet.....
Azért lehetett csodákat is látni. Én pl a bolt előtt összefutottam egy Lady Gaga hasonmással. Aztán meg egy Miley Cyrus (így írják???) dublőrrel. Meg pár tökéletesen szétcsúszott hippivel.
Meg láttam nőket, akik nagyon másik filmre indulhattak, aztán ide érkeztek. Bokáig érő tüllruha vagy miniruha vagy kisestélyi komoly tűsarkakkal. Az erdőbe.
Végre eljött az idő! 18:20-kor a helyi fiúbanda (híresek! az egyik számukat játssza a Petőfi rádió! -bemondta a konferanszié néni!) levonul a színpadról, és az Anima Sound System elkezd felhurcolkodni.
HOHÓ! De jó lesz ez itten- gondoltam, és dörzsöltem a tenyeremet.
Dörzsöltem egészen 19:45-ig, amikor a köcsög Anima még mindig nem ért a végére a beállásnak úgy, hogy 19:00-kor el kellett volna kezdeni a koncertet, nekem meg 20:30-ra az étteremben kellett lennem.
A gyereknek már minden baja volt, én éhes voltam és szomjas, és egyébként is (inkább a természet lágy ölére dobok egy sárgát, mint azokba a toi-toi szarokba).
Szóval 19:45-kor elindultam, és a sarokról hallottam MINTHA elkezdték volna, de nem biztos.
De legalább Picurral sétáltunk egy jót a naplementében, bementünk Apa elé az étterembe és ettünk egy jót.
Igazából az előtte órákig tartó kínlódást ki is hagyhattuk volna.
Mindennek az alfája és az omegája.
Nélküle nincs semmilyen meló.
Mert -valljuk be- valamit mindig kell ütni.
Nem megy beljebb, nem jön kijjebb, ferde, igazítani kell rajta...kit hívsz?
Nem, nem a szellemirtókat.
Persze van belőle ilyen egyszerű verzió, meg van a cifra. Annak az egyik végén szöghúzó van, a másik végén meg a tompa részben vájat. Beleteszed a szögedet, nem ütöd meg kis kezedet.
Na igen. Ez a hátrány. Ha nem vagy elég ügyes, olyat baszol vele oda saját magadnak, hogy egyből megtanulsz kalapácsot vetni is.
Kezdőként én is elkövettem ezt a hibát. Akkoriban szerencsére divat volt a lila köröm.