Egyszer érdemes ide elmenni.
Egyszer.
Én kipipálhatom.

Persze, mondták, hogy lehet eső. Lett is. Pontosan három perccel azután, hogy megérkeztem Picurral, leszakadt az ég.
Nem baj, mert így eső után kevesebben lettek, és legalább esélyem volt az árusok közelébe kerülni.
Előtte irgalmatlan tömeg volt.
Kb ilyen

Ami kézműves vásárnak van meghirdetve, az nem mind kézműves vásár.
Ez pl nem az. Ez búcsú. Kína délkeleti tartományaiban fröccsöntött műanyag játékokkal, faszárú kakasossal, meg minden ilyennel.
Csak akkor annak kéne hívni.
A legdurvább az volt, amikor a kajás faházak felé haladva, az egyik oldalon eltűntek az árusok, a másik oldalon pedig megjelentek a szőnyegesek, faragott padosok, és a legvégén egy komoly stand, ordít az eladó, hogy:
-most féláron adom, csak ötezeré'!
És mi volt az? Egy felmosó szett....
Ahogy ez a sor véget ért, kezdődtek a zokni és késkészlet ninják. Szerintem az utolsóra, akivel találkoztam, már morogtam csak, mint a kutyák.
Aztán megálltam a színpadtól távolabb, az út mentén és azt figyeltem, hogy a távozók nagy részénél látok felmosó szettet, zoknit, késkészletet.....
Azért lehetett csodákat is látni. Én pl a bolt előtt összefutottam egy Lady Gaga hasonmással. Aztán meg egy Miley Cyrus (így írják???) dublőrrel. Meg pár tökéletesen szétcsúszott hippivel.
Meg láttam nőket, akik nagyon másik filmre indulhattak, aztán ide érkeztek. Bokáig érő tüllruha vagy miniruha vagy kisestélyi komoly tűsarkakkal. Az erdőbe. 
Végre eljött az idő! 18:20-kor a helyi fiúbanda (híresek! az egyik számukat játssza a Petőfi rádió! -bemondta a konferanszié néni!) levonul a színpadról, és az Anima Sound System elkezd felhurcolkodni.
HOHÓ! De jó lesz ez itten- gondoltam, és dörzsöltem a tenyeremet.
Dörzsöltem egészen 19:45-ig, amikor a köcsög Anima még mindig nem ért a végére a beállásnak úgy, hogy 19:00-kor el kellett volna kezdeni a koncertet, nekem meg 20:30-ra az étteremben kellett lennem.
A gyereknek már minden baja volt, én éhes voltam és szomjas, és egyébként is (inkább a természet lágy ölére dobok egy sárgát, mint azokba a toi-toi szarokba).
Szóval 19:45-kor elindultam, és a sarokról hallottam MINTHA elkezdték volna, de nem biztos.
De legalább Picurral sétáltunk egy jót a naplementében, bementünk Apa elé az étterembe és ettünk egy jót.
Igazából az előtte órákig tartó kínlódást ki is hagyhattuk volna.