Szerintem ez a legszebb rész a környéken, és nagyon sok kincset rejt.
Bár a kincseket néha nagyon nehéz meglelni. 
Néha csak egy csapás vezet hozzájuk. 
Mint ezekhez is.
Még múlt télen egy autós túrán fedezte fel Bob és Apa. Szokás szerint nagyon lazák voltak az erdei saras úton:
-Te, ez itt tutira felmegy???
-Nyugodj meg, jó tütü ez, lazán felsiklik.
(A siklás ugyan költői túlzás, de Dorottyánk tényleg hozta a formát)

Két elhagyatott kúria épület az erdő közepén, egymástól kb 50 méterre. 
Ugyanolyanok. Mintha egy ikerpár lennének.

Az egyik erősen rogyik, esnek ki a téglák a falból, de a másik menthető lenne. Ebbe a menthetőbe bizony bementünk, és csodát láttunk.

Természetesen egyből előjött belőlünk, hogy milyen kár érte, és ki kellene deríteni, kié a terület, talán eladná, talán nem lenne drága...Aztán belegondoltunk a felújítás költségeibe, és nagyot sóhajtottunk. Ha a házat 3 üveggyöngyért meg is tudnánk venni, a több évtizednyi karbantartás hiánya súlyos tízmilliókba fájna.
Pl ki kéne vágni az ajtóban növő fát...



De minden héten feladjuk a lottószelvényt, rajtunk nem múlik! 

Viszont rájöttünk, mennyire szeretünk mindketten "Kincskeresni".

Pl átlapozhattunk egy 1928-as Pesti Hírlapot. Különleges, vasárnapi kiadást. 


A gazdasági épületek még elég jó állapotúak, a tető ép, a falak elég szárazak, és a téglából kirakott padló is hiánytalan.
Azóta is csak erre a helyre tudunk gondolni...