Huszonakárhány éven át nem ettem meg. Semmi kétség, ebben a családom a hibás. Amióta magamra főzök, rájöttem, hogy nem arról szól ez az étel, hogy takonnyá főtt zöldségdarabok héját tunkoljuk valami fura színű léből.
Olyannyira megkedveltem, hogy idén nyáron kb kétnaponta van lecsó.
És most nekiálltam befőzni.
Amúgy is feszülök a büszkeségtől, mikor a 4 db HATALMAS üveg sk lekvárra nézek, de most jön csak a java.
Tegnap este óta paprika illatban úszik a ház, és nemrég óta a kezem is.
Ha minden jól megy (nem esélyes, Picur ma mindent szabotál) akkor estére meglesz. Ha nem, akkor holnap.
Izgulok. :)

Augusztus van, jön a tél. (Fulladjak meg, hogy ilyet írok, tudom.)
Ideje megkezdeni a tartalék elemózsia elrakását.

Apa ebben nagy segítség, minden nap valami szajréval állít haza.
Mostmár hozhatna egy kamrát is, mert a konyhára kirakhatom a "MEGTELT" feliratot.

Tegnapelőtt megérkezett 1-1 kg málna és szeder.
Tegnap 1-1 hatalmas zacskónyi rókagomba és vargánya. 

Ha nem vigyázok, a gombából is lekvárt főzök.


Ja, és egy tanács: soha ne fehér pólóban kezdj neki a lekvárfőzésnek. 

Három lehetőség van:
-valaki NAGYON hülye és kétszer is rosszul írta bele egy hirdetési újságba a tel.számát.
-van egy "telefon-ikrem" (nem valószínű)
-valaki szórakozik velem (nem ajánlatos)

Egy ideig egy használt szekrénysor ügyén hívogattak engem különböző korú, nagyon tájszólásos vidéki emberek. 
Próbáltam én elmagyarázni, hogy nincs eladó bútorom, nem én hirdetem a szekrényeket. 
Mi volt erre a reakció? 
-Akkor a puffokat se adja el?
...

Aztán pár nap csend következett, örültem, hogy kitörhettem a bútor-bizniszből, mikor új téma akadt.
Két napja krumplit árulok. Az újság szerint. Vetni valót. 
És ezek már reggel 7:45-kor hívnak!!!
Akarják a krumplit, de nagyon.
Tegnap este meg egy nő 20:05-kor kérdezte, hogy ha ma nem tud jönni a krumpliért, akkor holnap jó-e? 
Mondtam, jó hát, itt van.

Próbáltam a szerencsés telefonálóktól megtudni, hogy melyik újságban van a hirdetés, de teljes értetlenségbe futottam. Nem hiszik el, hogy az hibás, ami le van írva.
Egy néni:
-Jónapot, a krumpli miatt hívom...
-Csókolom, nem én hirdetem a krumplit.
-De nem ez a maga tel.száma (és beolvassa.)?
-De ez az enyém, de nem jól írták a számot, nincs krumpli. Honnan tetszik hívni?
(Megmondja)
-Tetszik tudni, én az ország túlvégén lakom.
-Jaj, elnézést, rosszat hívtam.
Leteszi, majd fél perc múlva újra csörget:
-Jónapot, a krumpli...(kinyomtam)

Más alkalommal meg én voltam leszólva:
-Jónapot, olvasom az újságba, hogy van burgonya...
-Csókolom, nem jó a hirdetésbe írt szám, nem árulok krumplit.
-De ide az van írva....
-Tudom, de akkor sem. Melyik újságban tetszik olvasni?
-Hát itt a hirdetések között.
-Remek, de az én számomat írták egy hirdetésbe, amit nem én adtam fel. Meg tetszene mondani az újság nevét, hogy felhívhassam?
-Te, Józsi! E nagyon bolond, e! (és rám csapta a telefont)

Ja, ha ültetni való krumpli kell valakinek, nálam lehet érdeklődni.
Jövő héten vajon mit fogok árulni? 

Kicsit furcsa ez a csaj. 
Dehát mitől lenne normális, elvégre a miénk.
Másfelől meg, lehet, hogy az én agyam van beszűkülve.
Merthát miért ne lehetne a póréhagyma karikáját szósszal együtt ékszerként viselni, ugye?
(Még jól meg is tekintette, és tetszett neki az outfit.)

De nem panaszkodom, jólelkű gyerek ez, tegnap megetette a porszívót is. A frissen mosott zoknikkal. Mivel mással.

Kaland az élet!