Sajnos be kellett látnom.
Nehéz volt elfogadni, hogy a szülés után egész egyszerűen nem tudom tökéletesen visszanyerni a formámat. 
Oké, nem is döglöttem meg, hogy elérjem ezt, de azért meglepett kicsit a dolog. 
Nem is annyira a sziluett, mind inkább az állag változott. "Puhább" lettem. Ez de idiótán hangzik...

Hülye genetika. Van, akin semmi nem látszik szülés után 4 hónappal. Na, én nem ebbe a csoportba tartozom.
Minél többet fogyok, annál rosszabb. 
Megoldás?

Nem fogyok. Így viszont szintet kellett lépnem az öltözködésben, ami alkatomnál fogva amúgy sem volt egy sétagalopp.

Most is minden ugyanúgy megy, csak a lent írtak után még igazítani kell a ruhákon. 

Felső: ami elég hosszú derékban, az 30 cm-el hosszabb, mint a kezem. Aminek jó a karja, az szűk mellben. Ami jó mellben, az minden egyéb részen vitorla bőségű.

Nadrág: derékban jó? Akkor csípőnél szorít. Ha csípőben jó, a derékrészen még beleülhet a gyerekem. Ja, és nincs olyan nadrág, ami ne lenne hosszú rám. Rövidnacik sem kivételek. :)

Csizma: az abszolút horror. Több napos vergődés és sírógörcs. Párbeszéd: -Hordjál bokacsizmát. -Nem. Utálom, és hülyén néz ki. -De rád megy.... -Keresgélek tovább..hüpp.

És itt jött a képbe a külföld. Tőlünk nyugatabbra megszületett a plus size. Ugyanolyan ruhák, mint mindenki másnak, csak nagyobb méretekben. Ami jó, hogy árulnak csizmát azokra a birkózós vádlikra, mint az enyémek!!! 
-Halkan jegyzem meg, nem mindennel értek egyet plus size témában.
Pl. forrónadrágos-spagettipántos napozóruhácskát utcai viseletre 36-os méret felett nem gyártanék.
Azért mert lehet valamit, azért még nem feltétlenül kell.