Kedves Rokon! 

Az én Párom sokkal bölcsebb nálam, és hidd el, jobb nálad, amit ugyan nem tudom hogy reméltél-e valaha, de így van.
Ő ugyanis azt mondja, ne kívánjak másnak rosszat, mert azzal a magamét hozom előbbre. 
Így én neked azt kívánom, ne legyen olyan kellemetlen rokonod, mint amilyen te vagy nekünk.
És hogy milyen is az érzés?
Olyan, mint amikor a sok-sok éve alkoholista nagybácsi minden családi banzájon disznó vicceket mesél, és mindenki kínosan mosolyog rajta.
Olyan, mint amikor a mindentudó nagymama mindenről osztja az igét, hakell, ha nem.
Olyan, mint amikor egy neveletlen unokaöcsi teleszarja a keresztanyád wc-jét, és mindenki azt hiszi, te voltál. 
És ahogy ezek az arcok mindig előkerülnek egy esküvőn, vagy egy temetésen, úgy bukkansz fel te is a magad rendszere szerint és okozol nekünk kellemetlenséget.

Kérlek, ne tedd.

Bővültünk.
Két fehér (azaz tejeskávé) szín racka lány költözött ma hozzánk.
Rendes háztartási birkánk volt gyerekkoromban, az jött velünk, és mivel folyton a két tacskónkkal bandázott, komolyan kotoréknak képzelte magát.
Egészen addig, míg elérte az ivarérett kort, és lepaktált a muflonokkal. Mondjuk az csak egy rőzseláng-szerelem volt, hamar visszakúszott a drága Gyapi a konyhakertbe.

A két racka csajnak még nincs neve. Több variáción gondolkodtunk, de még egyik sem volt tökéletes. No, majd ma este fogunk egy üveg bort, és kreatívra isszuk magunkat.

Kíváncsian várom, róluk mi derül ki, milyen személyiségűek, és milyen fura szokásuk van (a mi állataink mind rendelkeznek valami perverzióval, hiszem, hogy ők sem véletlenül kerültek hozzánk). 
Mondjuk az már kiderült, hogy egyikőjüknek 3 szarva van (a bal oldali alatt nőtt neki egy kisebb, ugyanolyan csavaros). Ez már elég jó jel. Szerintem.

Szerintem ez már az. 
Nem csak hébe-hóba petyeg valami, hanem megjöttek az őszi esők. 
Most azon matekolok, mit kéne ültetni. 
Évelő növényeknek, gyümölcsfáknak megfelelő időpont.
Annyi féle gyümölcsfát kinéztünk, hogy kéne hozzá egy nagyobb lottónyeremény, ha mind meg akarjuk venni.
A kertbe menne még egy-két gyógynövény, hogy a bejött szottyos időben némi megelőző teát összedobhassunk.

És szeretnék bentre is pár dolgot. 
A konyhaablak párkányára szeretnék Apával csináltatni egy amolyan keretet, hogy a cserepeket oda tudjam pakolni. Növesztenék ottan petrezselymet, újhagymát.
MEG GYÖMBÉRT ÉS KURKUMÁT, MERT ÍGY NÉZ KI:

Szerintem gyönyörű!

Tegnap este arról beszélgettünk, milyen lesz itt a tél. Rögtön utána megdörrent az ég, és éjjel óta esik. Most olyan október végi idő van.
Minden esetre érdekes lesz. Voltunk már itt télen, de akkor verőfényes napsütés volt, és trikóban ültünk Karácsonyt. 
(Mondjuk három nappal később szakadt, és hazamenni alig bírtunk, mert az autómentő nem tudta a csúszós agyagban felrakni a kipurcant Dorottyánkat).
Lesz-e hó, ha igen, mennyi? Eltakarítják majd az utakat, vagy mindenki gyalog jár ilyenkor?

Ma reggel volt egy kis köd is. Tényleg ősz van, csak egy hónapot kifelejtettek. 
Ha majd felszárad, jó lenne kimenni a telekre. Ott ilyenkor gombadömping van, meg az erdő is szép.

Meglátjuk. 

Sárga...Ja, nem.
Innentől fehérházas kalandok.
Mondjuk ez meg olyan nagyzolósan hangzik.

No, de nem ez a lényeg. 
Apa gondolt egy merészet, és gyakorlatilag két nap alatt átfestette a homlokzatot. Gyakorlatilag egyedül, mert amit eddig én bele tudtam maszatolni, az semmi volt.

Ez egy parasztház. Piros cserép, barna díszlécek, kicsi ablakok.
Nem is értem, hogy kaphatta az előző színét. Az olyan ronda sárga volt, hogy a laborban aggódni kezdenének ha ilyet vinnék reggeli mintának.
Sokkal jobban áll a házikónak a hófehér. 

És ezt nem értik itt. 
A szomszéd néni pl megkérdezte, hogy jó-jó, hogy lefestettük, de mért fehérre?
Apa alig győzte elmagyarázni.

A helyi autósok is lassítanak a kerítésünknél és megbámulják a vadcsiúj falat. 

Nemértem mit nem értenek...

Egyrészt vicces.
Másrészt elképesztő.

Vicces, mert cuki ahogy a családod legújabb tagja a felnőttek gesztusait, viselkedését próbálja másolni a maga kis totyogós módján.

Elképesztő, mert marha nehéz elhinni, hogy egy-, a születése után gyakorlatilag csak enni meg aludni tudó kis batyu milyen sebességgel nyeli el az információkat. Néha olyan érzésem van, mintha egy űrlénnyel élnénk. (Már jó értelemben véve.)

Nem könnyű kihagyni innen a rózsaszín cukrostakonyba mártott futamokat, hogy "jajj, olyan kis ártatlan volt, mikor megszületett, meg milyen gyorsan felcseperednek, meg most is látom magam előtt amikor még..." blabla.

De tény, hogy felnőttként nehéz felfogni azt a fejlődési sebességet, amit neki meg kell élnie. Belegondolva, képtelen lennék minden nap új dolgokat megtanulni. Talán még a hetente egy...az talán menne. De több nem.

Persze, amíg nem volt gyermekem, addig le se szartam a kisgyerekesek áradozásait, hogy éppen mit tanult meg szemük fénye, mert ez nekik nagy öröm ugyan, de csak nekik. 
Bevallom, most is leszarom a többi gyereket. Tudom én (megéljük mi is minden nap), hogy mekkora cucc, amikor újat próbál, de a saját családján kívül szerintem ez senkit sem érdekel. Max a gyerekorvost, ha nincs rendben valami.
Pedig néha nagy a kísértés, hogy amikor anyukák ömlengenek, akkor ontsam a tutiságokat, hogy amikor először megfogta, amikor először kimondta, amikor először kihányta....vagy egyszerűen csak odaírjam, hogy nem érdekel a hatvanadik UH kép, a gyermekük koszos pelenkájából a töltelék, hogy azt is magasról küldöm le, hogy milyen szépen alszik, meg mittomén.
Egyrészt megértem, hogy büszkék, és feszülnek, mint két krumpli egy szatyorban, de a túl nagy nyilvánosság még egyikünk méhének sem hozott őrületes sikert.

De inkább csináljon mindenki (na jó, ne mindenki) magának saját gyereket. Elmondva úgyse olyan jó. Sőt, csak megélve jó. Hallgatni tök unalmas. Meg naponta jól dokumentálva a facebook-on nézegetni is.

Itt jegyzem meg halkan, a gyermekeitek még nem tudják nektek azt mondani, hogy: -ezt a fotót ne rakd ki rólam légyszi. Tessék azt a fénykép-témát jól megrágni. Ki az, aki örülne, ha a tudta nélkül keringenének róla béna fotók a neten? Ugye? (és ez csak a gyengédebbik indok a jól átgondolt képválasztásra)

Túl rövid lett ez a nyár.

Annyi mindent kéne csinálni/csináltatni, és semmire nincs idő.
A pajtát meg kéne nézetni.
Apa hívott embert, két hét múlva ér rá. Megnézni. Nem megcsinálni, mert az még csak a megnézés után.

Az esővízgyűjtőt ki kéne ásatni, ciszternát bele, mert most egy olyan kis dézsa van benne, hogy ha esik, akkor szivattyúzunk ki az árokba. Ha meg nem esik, nincs benne víz. 

Korlát kéne a terasz köré, mert Picur komoly sebességgel közlekedik.

A befőzésnek sincs még vége, még itt egy plusz adag szeder. Szörppé szeretne változni.

És erre mi van?
Ez:


Majd gyűjtünk gombát. 
Szarunk a többire.