Lehet, hogy gyík dolognak tűnik meggyászolni valakit, akit személyesen nem is ismertünk.
Mentségül azt tudom felhozni, hogy nagyon vágytunk az ismeretségre. Sajnos nem adódott meg a lehetőség.
Nagyon jó lett volna legalább egyszer leülni, mert olvasni/hallgatni is remek volt, de mégis más lett volna.
Kár, hogy csak 64 évet osztottak.

Ki fogja csütörtök reggel felkelteni a nemzetet?

Elment A Tibi.